Jó gyekorlatok kategória bejegyzései

Jógyakorlat a jó gyakorlat? -Útkeresések és dilemmák, követhető gyakorlatok a Gyerekesély programból-

Az LHH-s kistérségek – gyermekszegénység csökkentésére, a szegénység újratermelődésének, átörökítésének mérséklésére irányuló projekt alapú finanszírozásból megvalósuló – integrált helyi programjainak új típusú/szemléletű komplex tevékenységei még nem nevezhetőek egyértelműen, igazolhatóan „best practice” –nak (jó gyakorlatnak).

Az öt első körös kistérség a pályázati megvalósítás utolsó harmadában jár. A kistérségekben kialakított és folyamatban lévő gyakorlatok, tevékenységek, szolgáltatások között találhatunk olyanokat, amelyek – ha a fenntarthatóságuk is biztosított a pályázati finanszírozás lejártát követően – ténylegesen jogosulttá válhatnak a jó gyakorlat elnevezésre. A kistérségek nagyon eltérő társadalmi –, gazdasági-, feltétel -, és lehetőség környezetben, speciális helyi körülmények és szükségletek által meghatározott jellemzőkkel rendelkeznek. Bár a probléma mindenütt hasonló vagy ugyanaz, a szükségletekre adott válaszok, megindított segítő folyamatok között is hasonló vagy ugyanazon elemekkel találkozunk, ám a helyi sajátosságok jelentősen árnyalják a lokális megvalósítást, mi több annak hatását is.   E különbözőségek ismeretében, nehéz a jó gyakorlatok egységes kritériumait megfogalmazni. Ettől még nehezebb egységes értékmérők mentén azonosítani a jó gyakorlatot. Ott, ahol 20 éve nem volt az oktatási intézmények között szakmai párbeszéd, és ez most rendszeres tematikus műhelyek formájában megindult, ez lehet jó gyakorlat, de csak ott, abban a miliőben, hiszen számos egyéb helyen ez egy működő rendszer már.

Mindemellett nem elhanyagolható, hogy mire is kívánjuk használni, mi is a jó gyakorlat célja?

A fentieken túl a jó gyakorlatnak meg kell felelnie a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Stratégiában megfogalmazott horizontális prioritásoknak és vertikális szükségleteknek, és semmiképpen nem lehet ezekkel ellentétes sem a célja, sem a megvalósítás módja. Emiatt a gyerekesély programok jó gyakorlatainak a szemlélet változásában is jelentős szerepet kell, hogy betöltsenek. Felvetődik az a folyamatosan jelenlévő és nehezen megválaszolható dilemma is, hogy a nem vagy rosszul működő állami ellátások helyett vagy mellett létrehozott – többször diszfunkciókat korrigáló – szolgáltatások mennyire nevezhetőek jó gyakorlatnak. Szabad-e párhuzamos szolgáltatásokat létrehozni és működtetni, (pl. tanoda, felzárkóztatás, napközi, iskolai szociális munkás hálózat, stb.) Ezek – a kistérségi programok többségében megjelenő tevékenységek – kevéssé ösztönzik a kötelezően működő humán szférát adekvátabb működésre. Ugyanakkor a minden területen egyre komolyabb problémákat okozó finanszírozási nehézség, a – többségében – önkormányzati fenntartást jellemző restriktív költségvetési helyzet óhatatlanul az eu-s támogatásoktól remél enyhülést.  Mindezek a fenntarthatóságot nagyban veszélyeztetik – márpedig nem nevezhető jó gyakorlatnak egy nem folyamatjellegű, egy nem tartós támogatói háló, mely nem nélkülözheti a folyamatos szakmai kontrollt és támogatást. A fenntarthatóság érdekében a folyamatos pályázat-figyelési kényszer, a gyerekszegénység enyhítésében legtöbb lehetőséggel bíró intézményeket, szervezeteket, szolgáltatókat más típusú összefogásra, együttműködések szükségességére motiválja.